i'm so sorry!

Halika! Ez nem egy új rész, mint ahogy a címben is utaltam rá...mivel itt a suli és nem is kapok visszajelzéseket, szüneteltetem a blogot. Hamarosan ha lesz időm, újból írok! ☺
És még1x sorry!!

~Second...'

Sziasztok! Itt a friss rész! Az előzőhöz kaptam olyan komikat, hogy nem tetszik, ahogy viselkedik Kate. Nem akartam elárulni, de ez benne a lényeg. Többet nem mondok! Remélem tetszeni fog a mai friss, mert ez hozzám képest hosszúra sikerült. Jó olvasást!!

Puszi:Csicsi.xx

Kiabálásra ébredtem.
-Kaaaate!-anyu volt.-Kész a reggeli!-válasz nélkül kiszálltam az ágyból és belenéztem a tükörbe. Kishíján elkapott egy szívroham. Ruhában aludtam? Basszus... Sminkben? Ilyen nincs. Gyorsan rendbe szedtem magam, felöltöztem,

 és lementem reggelizni. Anyu már elment dolgozni akkorra. Még megigazgítottam magam és elindultam. Magassarkút vettem fel, és abban tipegtem a suliba. Az ajtóban ácsorogtak az új srácok. Amikor megláttam Zaynt, megdobbant a szívem. Nem Kate! Ezt nem szabad! Felejtsd el őt rögvest!
-Szia Kate!-köszöntek rám egy emberként.
-Hali!-egy gyors köszönéssel továbbálltam.
Hamar odaértem a terembe. A csajok már vártak.
-Sziasztok!
-Sziaaaaaaaaaa!-hosszan elnyújtották az utolsó betűt, miközben megöleltek.
Megbeszéltünk pár dolgot, aztán már csengettek is. Hamar bejött a tanár,megtartotta az órát, aztán nagyon lassan végre megszólalt a csengő. Egy hatalmas sóhajtással díjaztam, aztán kimentünk az udvarra. Ott kint rámentünk a futópályára, és sétáltunk körbe-körbe. Egy ideig szótlanul sétáltunk , aztán egyszer csak megszólalt Sophie.
-Kate. Te mit gondolsz az új fiúkról?
-Mi? Az új fiúkról? Hogy értsem ezt?
-Hát, hogy szerinted...helyesek?-elgondolkoztam. Helyesek-e? Zayn mindenképp, az biztos. A többiek sem rosszak. De, ezt mégsem mondhatom. Itt áll előttem a két legeslegjobb barátnőm, és hazudjak nekik? Komolyan ez már nagyon túllő a célon. De...mivel magas rangot sikerült megszereznem, ezt nem lenne szabad megengednem magamnak. De várjunk csak! Ezek csak fiúk! Komolyan azon kalandozok, hogy most bevalljam-e a két LB-mnek, hogy tetszik az egyikük? Hiszen más sulikban a legmenőbb csajnak mindnek van pasija. Vagy tévedek? Hát nem hiszem. Az pedig már rekord, hogy eddig kibírtam pasi nélkül!
-Maria hívja Kate-et, vissza a Föld nevezetű bolygóra! Hahó!
-Jaj, bocs, kicsit elkalandoztam. Mi volt a kérdés?
-Hogy szerinted helyesek-e az öt új fiú.-mondta Sophie.
-A Csapat? Hm... Nem néznek ki rosszul.
-Kate!-szólt rám Maria.
-Jó. Azok...-vakargattam meg a tarkómat.
-Látod? Megmondtam én neked!-mondta Ria Sophie-nak.
-Mit? -kérdeztem csodálkozva.
-Kate! Te szerelmes vagy!-jelentette ki.
-Hogy mi?
-Ne is tagadd, lerí rólad, hogy odavagy valamelyik srácért.
-De...
-Kate. Légy őszinte, kérlek!-nézett rám könyörgően Sophie.
Körbenéztem. Szerencsémre már senki sem volt az udvaron. De végül a biztonság kedvéért suttogóra fogtam.
-Igaz.-sóhajtottam fel. A lányok szinte egyszerre visítottak fel.
-És, melyik a szerencsés?
-A fekete hajú. Zayn. De nagyon kérlek titeket, nem mondhatjátok el senkinek, jó?
-Persze, hogy nem mondjuk el! Államtitok!-kacsintott Maria. Sophie-val egyszerre kacagtunk fel. Egy jó darabig még ezen kacagtunk, amikor aztán megszólalt a jelzőcsengő.
-Ajj...na menjünk!-mondtam. Megigazítottam tökéletes hajamat, és elindultunk. A következő órák szokás szerint halálosan unalmasak voltak. A szünetekben pedig nem mentünk ki többet. Órák után pedig elmentünk fagyizni. Eközben rengeteget csacsogtunk a barátnőimmel. Főleg a Csapatről beszélgettünk.
-Na ne! Ez nem lehet igaz!-alig akartam hinni a fülemnek.-És mért nem mondtad el ezt előbb?
-Hát..egyrészt azért, mert csengettek, másrészt azért, mert nem voltam benne biztos...-mondta Sophie.
-Miben? Abban, hogy tetszik-e neked Harry?
-Hé, pszt! Még meghallja valaki.
-Jó, bocsi. -aztán kacagni keztem.- De ez őrület! Ria? Te nem akarod elmondani, hogy tetszik neked is valaki a Csapatból?
-Hát...ha már így rákérdeztél, de igen.
-WoW. Na, és ki?
-Liam.-pirult rel.
-Az igen! -sosem gondoltam volna, hogy ilyen valaha megtörténhet. Három barátnő három fiúba esik bele, akik egymás haverjai? Ez csakis a sors keze lehet.
-De ez titok maradjon!-nyújtottam a két kisujjamat a két barátnőm felé.
-Igen!
-Az marad!-fogadták el azokat.
-Egyáltalán minek jöttek ide? Hogy ezt az egy évet kijárják?
-Azt hiszem igen.-bólogatott Sophie.-Úgy hallottam, hogy túl sokat keverték a bajt. Alapítottak egy zenekart. És folyamatosan próbáltak. Mindegyikük énekel. És mindig a tornateremben próbáltak. De annyira hangosan énekeltek, mivel hangosítóhoz csatlakoztatták a mikrofonjaikat, ami által felhallatszott a zene az összes terembe. Ezt megcsinálták minden alkalommal, amikor lyukas órájuk volt. És emiatt kicsapták őket, és ide viszont felvették.-igen. Tipikus Sophie. Minden pletykát először ő tud meg, így sosem tudsz neki friss hírt mondani. De emiatt szereti mindenki. Mindent megtudhatsz tőle.
-Az kemény. -ránéztem az órámra.- Jól van, nekem mennem kell haza. Jó volt veletek ma is, csajok! -megöleltem őket.- Holnap találkozunk! Sziasztok!
-Szia!-köszöntek.
Kimerülten értem haza. Amint becsaptam magam után a bejárati ajtót, lerúgtam a magassarkút, és a konyhába mentem. Tudtam, hogy anyu ott lesz. Így is lett.
-Szia, anyu!-adtam neki egy puszit.
-Szervusz, kislányom!-mondta. Jaj, ezzel a kislányozással jön mindig. Na, nem baj. Így mindig az ő kislánya maradok legalább.-Mi volt ma a suliban?
Részletesen elmeséltem neki mindent a reggeli betoppanásomtól kezdve a fagyizásig. Mint mindig.
-Nem baj, ha most felmegyek a szobámba?
-Persze, hogy nem. Menj csak.-megöleltem, aztán feltrappoltam.
Lemostam a sminkemet, leültem magazint olvasni, azítottam kicsit,és felkészültem a holnapi napra, aztán anyu kopogott, hogy ebéd. Finomat csinált ma. Gyorsan bekebeleztem, ezután folytattam a teendőimet ott, ahol abbahagytam. Már kb.5 óra lehetett, amikor csengettek. Anyu felkiabált, hogy nyissam ki, mert ő nyakig van a lisztben. Igen. Anyu és a sütés. Mindig tiszta koszos lesz. De legalább finomat szokott készíteni.
Dudorászva mentem le a lépcsőn, és kinyitottam. Sophie jött át. De nem is akárhogy. Sírt. Nem is...inkább bőgött. Gyorsan behívtam, és felmentünk a szobámba. Mikor kicsit lenyugodott elkezdtem kifaggatni.
-Na, most már elmondhatod, hogy mi bánt!
-Kate...képzeld. Kutattam Harry után. És...barátnője van.-itt újra eltört neki a mécses.
-Jól van, semmi baj, hisz minden más helyes srácnak van barátnője. Ez teljesen normális.
-De az nem én vagyok...!-szegény Sophie. Úgy sajnáltam... Ő mindig is olyan lány volt, aki nagyon érzékeny ilyen témában. De ki nem, könyörgöm? Lenyugtattam, és a délután további részét vele töltöttem, hogy eltereljem a figyelmét a bánatáról.

~First...'

-Ian. Hányszor mondjam még el, hogy nem megyek veled randizni?-csaptam be dühösen a suliszekrényem ajtaját.
-De...de...Kate! Kérlek...-könyörgött. Nem nézett ki rosszul a srác, de nem. Nem akarom elsietni. Várok az igazira. Akiért az életem is odaadnám, és első látásra helyesnek találom.
-Bocs, Ian.-szerencsémre megszólalt a csengő és rohannom kellett órára.-Na, szia!
A lelkem mélyén sajnáltam szegény srácot, de a suli legmenőbbjeként nem engedhettem meg ezt magamnak. Szerencsére még a tanár előtt sikerült beesnem.
-Fhuuu..-eresztettem ki a gőzt.-Mi a pálya, lányok?
-Áh, Kate! Hallottuk, megint lekoptattad Ian-t.-mondta Maria.
-Ja, igen. Nem képes megérteni, hogy mit jelent a "Nem!".-csóváltam meg a fejemet.
-Chh...-csóválta meg a fejét.
-Mai fiúk...-húzta el a száját Sophie.
Ezután bejött a tanár és megtartottuk az órát. Egy örökkévalóságnak tűnt. Hálát mondtam az égnek mikor megszólalt a csengő.
-Mehetünk?-állt mellénk Maria.
-Ühüm.-mondtam és szokásunkhoz híven elindultunk a büfébe. A fiúk természetesen amint megláttak ránk köszöntek, vagy épp a hátam mögött füttyentgettek. A büfében vásároltunk egy-egy csokit, aztán leültünk a törzshelyünkre és megbeszéltük a fontos női dolgainkat, amit kénytelenek vagyunk egész órán magunkban tartani. Hát nem gáz? Sajnos hamar elfogyott a beszédtémánk, és kivételesen hamar indulunk vissza a terembe. Mondanom sem kell, hogy a fiúk viuselkedése milyen volt. Az ajtóban pár új diák gyülekezett. Odamentünk hozzájuk.
-Ti vagytok azok a bizonyos új diákok?-kérdeztem lekezelően.
-Öhhm...izé..igen, mi vagyunk...gondolom...-mondta a szőke srác. De a göndör, bajna hajú oldalba bökte.
-Igen, mi lennénk azok. Én Harry vagyok. Harry Styles. Ő pedig-mutatott a "Szőke hercegre" - Niall Horan.
-Igen...izé..sziasztok!
-Hm...akcentus? Honnan valósi vagy?-kérdeztem érdeklődve.
-Öhhm...ír vagyok.
-Áh, így már teljesen világos. És ők?-mutattam a három másik srácra, akik eddig az igazgatóval beszéltek,és most csatlakoztak hozzánk. Harry újra beszélni kezdett.
-Liam Payne, Louis Tomlinson és Zayn Malik.-mutatta be őket is. Végigmértem őket. Tipikus fiúk. De amikor a tekintetemet Zaynre emeltem, teljesen ledöbbentem. Kissé borostás arc, cuki barna szemek, a karjain tetoválások... A gyomrom a torkomba ugrott.-És ti?-kérdezte Harry, miközben Sophiera sandított.
-Én Kate vagyok, ők itt Sophie és Maria.-közöltem röviden.
-Örülünk, hogy megismerhettünk titeket.-mondta Liam.
-Szintén. De most mennünk kell, rögtön csengetnek.
-Nem maradtok még kicsit beszélgetni?-rántott vissza a karomnál fogva Zayn,de akkora erővel, hogy majdnem elestem.
-Hey, mit merészelsz?-dühödött fel Sophie.-A suli legnépszerűbbjei szóba elegyednek veletek, és erre mi a válasz? Ráncigálod Kate-et? Hm?-a legnépszerűbb szóra kitágultak a szemeik, minket méregettek. Zayn pedig szinte meg sem tudott szólalni.
-Én...én...b-b-bocsánatot kérek... Nem tudtam, hogy...
-Ez a minimum. Persze, hogy nem tudtad. Ez egyszer elnézzük. De többet ne merj hozzámérni! Világos voltam?-emeltem fel a hangomat. Az rendben, hogy egy félisten, de tanuljon rendet, és haverok is lehetünk. Azzal választ meg sem várva otthagytuk őket.
-Így kell ezt!-dicsőített Maria.
-Igen. Még csak oda sem kellett volna mennünk hozzájuk. Nem érdemelnek ekkora tiszteletet.
-Hát ja.-helyeselt Sophie.
-Menjünk. Mr. McAllister már alig várja, hogy beüljünk az órájára.-fújtattam unottan.
Ezután már nem történt semmi lényeges aznap. Hazamentem, elmeséltem a szüleimnek a mai napot, és anyu teljes átéléssel fogadta a Zaynes ügyet.
-De ugye semmi bajod nem lett?-aggodalmaskodott.
-Nem, anyu.-adtam neki egy puszit, felmentem a szobámba és bekapcsoltam a rádiót.

Szereplők és prológus

Szereplők:
Kate Adams (18):

 Zayn Malik (20): 

 A többi szereplő a történet során be lesz mutatva. :)

Prológus:
Kate, egy nem hétköznapi lány. Minden fiú megfordul utána. Már 18 éves, tehát nagykorú, viszont még csak 11.-es. A suli sztárja. Nincs barátja és egyelőre nem is akar barátot. Barátnője viszont annál több van. Makacs lány, nagyon makacs. Egy nap azonban egy srác iránt megdobban a szíve. De a srác sajnos elérhetetlennek tűnik, még neki is.
Kíváncsi vagy rá, hogyan folytatódik? Olvasd el a történetem!
Thx.:Csicsi.xx