~Second...'

Sziasztok! Itt a friss rész! Az előzőhöz kaptam olyan komikat, hogy nem tetszik, ahogy viselkedik Kate. Nem akartam elárulni, de ez benne a lényeg. Többet nem mondok! Remélem tetszeni fog a mai friss, mert ez hozzám képest hosszúra sikerült. Jó olvasást!!

Puszi:Csicsi.xx

Kiabálásra ébredtem.
-Kaaaate!-anyu volt.-Kész a reggeli!-válasz nélkül kiszálltam az ágyból és belenéztem a tükörbe. Kishíján elkapott egy szívroham. Ruhában aludtam? Basszus... Sminkben? Ilyen nincs. Gyorsan rendbe szedtem magam, felöltöztem,

 és lementem reggelizni. Anyu már elment dolgozni akkorra. Még megigazgítottam magam és elindultam. Magassarkút vettem fel, és abban tipegtem a suliba. Az ajtóban ácsorogtak az új srácok. Amikor megláttam Zaynt, megdobbant a szívem. Nem Kate! Ezt nem szabad! Felejtsd el őt rögvest!
-Szia Kate!-köszöntek rám egy emberként.
-Hali!-egy gyors köszönéssel továbbálltam.
Hamar odaértem a terembe. A csajok már vártak.
-Sziasztok!
-Sziaaaaaaaaaa!-hosszan elnyújtották az utolsó betűt, miközben megöleltek.
Megbeszéltünk pár dolgot, aztán már csengettek is. Hamar bejött a tanár,megtartotta az órát, aztán nagyon lassan végre megszólalt a csengő. Egy hatalmas sóhajtással díjaztam, aztán kimentünk az udvarra. Ott kint rámentünk a futópályára, és sétáltunk körbe-körbe. Egy ideig szótlanul sétáltunk , aztán egyszer csak megszólalt Sophie.
-Kate. Te mit gondolsz az új fiúkról?
-Mi? Az új fiúkról? Hogy értsem ezt?
-Hát, hogy szerinted...helyesek?-elgondolkoztam. Helyesek-e? Zayn mindenképp, az biztos. A többiek sem rosszak. De, ezt mégsem mondhatom. Itt áll előttem a két legeslegjobb barátnőm, és hazudjak nekik? Komolyan ez már nagyon túllő a célon. De...mivel magas rangot sikerült megszereznem, ezt nem lenne szabad megengednem magamnak. De várjunk csak! Ezek csak fiúk! Komolyan azon kalandozok, hogy most bevalljam-e a két LB-mnek, hogy tetszik az egyikük? Hiszen más sulikban a legmenőbb csajnak mindnek van pasija. Vagy tévedek? Hát nem hiszem. Az pedig már rekord, hogy eddig kibírtam pasi nélkül!
-Maria hívja Kate-et, vissza a Föld nevezetű bolygóra! Hahó!
-Jaj, bocs, kicsit elkalandoztam. Mi volt a kérdés?
-Hogy szerinted helyesek-e az öt új fiú.-mondta Sophie.
-A Csapat? Hm... Nem néznek ki rosszul.
-Kate!-szólt rám Maria.
-Jó. Azok...-vakargattam meg a tarkómat.
-Látod? Megmondtam én neked!-mondta Ria Sophie-nak.
-Mit? -kérdeztem csodálkozva.
-Kate! Te szerelmes vagy!-jelentette ki.
-Hogy mi?
-Ne is tagadd, lerí rólad, hogy odavagy valamelyik srácért.
-De...
-Kate. Légy őszinte, kérlek!-nézett rám könyörgően Sophie.
Körbenéztem. Szerencsémre már senki sem volt az udvaron. De végül a biztonság kedvéért suttogóra fogtam.
-Igaz.-sóhajtottam fel. A lányok szinte egyszerre visítottak fel.
-És, melyik a szerencsés?
-A fekete hajú. Zayn. De nagyon kérlek titeket, nem mondhatjátok el senkinek, jó?
-Persze, hogy nem mondjuk el! Államtitok!-kacsintott Maria. Sophie-val egyszerre kacagtunk fel. Egy jó darabig még ezen kacagtunk, amikor aztán megszólalt a jelzőcsengő.
-Ajj...na menjünk!-mondtam. Megigazítottam tökéletes hajamat, és elindultunk. A következő órák szokás szerint halálosan unalmasak voltak. A szünetekben pedig nem mentünk ki többet. Órák után pedig elmentünk fagyizni. Eközben rengeteget csacsogtunk a barátnőimmel. Főleg a Csapatről beszélgettünk.
-Na ne! Ez nem lehet igaz!-alig akartam hinni a fülemnek.-És mért nem mondtad el ezt előbb?
-Hát..egyrészt azért, mert csengettek, másrészt azért, mert nem voltam benne biztos...-mondta Sophie.
-Miben? Abban, hogy tetszik-e neked Harry?
-Hé, pszt! Még meghallja valaki.
-Jó, bocsi. -aztán kacagni keztem.- De ez őrület! Ria? Te nem akarod elmondani, hogy tetszik neked is valaki a Csapatból?
-Hát...ha már így rákérdeztél, de igen.
-WoW. Na, és ki?
-Liam.-pirult rel.
-Az igen! -sosem gondoltam volna, hogy ilyen valaha megtörténhet. Három barátnő három fiúba esik bele, akik egymás haverjai? Ez csakis a sors keze lehet.
-De ez titok maradjon!-nyújtottam a két kisujjamat a két barátnőm felé.
-Igen!
-Az marad!-fogadták el azokat.
-Egyáltalán minek jöttek ide? Hogy ezt az egy évet kijárják?
-Azt hiszem igen.-bólogatott Sophie.-Úgy hallottam, hogy túl sokat keverték a bajt. Alapítottak egy zenekart. És folyamatosan próbáltak. Mindegyikük énekel. És mindig a tornateremben próbáltak. De annyira hangosan énekeltek, mivel hangosítóhoz csatlakoztatták a mikrofonjaikat, ami által felhallatszott a zene az összes terembe. Ezt megcsinálták minden alkalommal, amikor lyukas órájuk volt. És emiatt kicsapták őket, és ide viszont felvették.-igen. Tipikus Sophie. Minden pletykát először ő tud meg, így sosem tudsz neki friss hírt mondani. De emiatt szereti mindenki. Mindent megtudhatsz tőle.
-Az kemény. -ránéztem az órámra.- Jól van, nekem mennem kell haza. Jó volt veletek ma is, csajok! -megöleltem őket.- Holnap találkozunk! Sziasztok!
-Szia!-köszöntek.
Kimerülten értem haza. Amint becsaptam magam után a bejárati ajtót, lerúgtam a magassarkút, és a konyhába mentem. Tudtam, hogy anyu ott lesz. Így is lett.
-Szia, anyu!-adtam neki egy puszit.
-Szervusz, kislányom!-mondta. Jaj, ezzel a kislányozással jön mindig. Na, nem baj. Így mindig az ő kislánya maradok legalább.-Mi volt ma a suliban?
Részletesen elmeséltem neki mindent a reggeli betoppanásomtól kezdve a fagyizásig. Mint mindig.
-Nem baj, ha most felmegyek a szobámba?
-Persze, hogy nem. Menj csak.-megöleltem, aztán feltrappoltam.
Lemostam a sminkemet, leültem magazint olvasni, azítottam kicsit,és felkészültem a holnapi napra, aztán anyu kopogott, hogy ebéd. Finomat csinált ma. Gyorsan bekebeleztem, ezután folytattam a teendőimet ott, ahol abbahagytam. Már kb.5 óra lehetett, amikor csengettek. Anyu felkiabált, hogy nyissam ki, mert ő nyakig van a lisztben. Igen. Anyu és a sütés. Mindig tiszta koszos lesz. De legalább finomat szokott készíteni.
Dudorászva mentem le a lépcsőn, és kinyitottam. Sophie jött át. De nem is akárhogy. Sírt. Nem is...inkább bőgött. Gyorsan behívtam, és felmentünk a szobámba. Mikor kicsit lenyugodott elkezdtem kifaggatni.
-Na, most már elmondhatod, hogy mi bánt!
-Kate...képzeld. Kutattam Harry után. És...barátnője van.-itt újra eltört neki a mécses.
-Jól van, semmi baj, hisz minden más helyes srácnak van barátnője. Ez teljesen normális.
-De az nem én vagyok...!-szegény Sophie. Úgy sajnáltam... Ő mindig is olyan lány volt, aki nagyon érzékeny ilyen témában. De ki nem, könyörgöm? Lenyugtattam, és a délután további részét vele töltöttem, hogy eltereljem a figyelmét a bánatáról.